Elemezd! - Már ha tudod.

Meleg volt a szoba sarka,
nem bírta a szegény balga.
Az ablakot jól kitárta,
kollégáit hibernálta.

Jött ezután a sok nátha,
Nem csináljunk semmit, hát ha.....
Jött egy nagyobb huzat,
kivett egy-két urat.

Kódot írtam sokat szépet,
ringatnak a szép emlékek.
Elküldöm én nézzed gyorsan,
van-e  benne rossz sor mostan.

Review nélkül nincsen ship it,
ezért mindig csak más sikít!
Had tolom be most a kódot,
Küldjél nekem te kishajót!

Gyere fiam térdelj elém,
ahova a fogam elér!
Kiszívom a véredet,
ezzel mentesz életet.

Drága már a vérplazma,
kiviszem a piacra.
Becserélem mindarra,
mire neked nem futja.

Szenved reggel,
Szenved nappal,
Szenved éjjel,
Tele van ő szenvedéllyel!

Elkopott az ipse lába

Lerágta egy macskacápa

Megharapta áldozatát

Rágicsálta a répáját.

eladó a költő,
mert bénán költ ő.
az ég kék, a tűzoltóautó piros,
csótányírtás előtt a chatről kilépni tilos!

(pohár)

Köszönetet mondok költőtársamnak e csodálatos versért!

- Nem olvastad ...?

- Micsoda?

- ... mily csoda ...

- Micsodaa?

- ... hát ez a kis ...

- Micsodaaaa?

- ... csodálatos ...

- Micsodaaaaaaaa?

- MICSODAAAAAAAAAAAAAA. 

Keressük a fal színét!

Most a pink is volt imént.

Padlónak a zöld a jó,

mint a falhrahányt borsó.

Mi legyen ott látvány?

Kellene még szivárvány.

Ajtó fölé színeket,

Felette meg kék eget.

Festőt a víz kiverte

mire mind megfestette.

Festett hát ő réteket,

meg a fáknak levelet.

Szörnyű lidérc rázza őt,

a szunnyadó tervezőt.

Álmából ébredve: - Ne!

Fehér lesz a fal színe.

Rozsdásodik már a gránát,
várja már az eldobását.
Mikor lövünk megint bakot,
ki a fűbe harap majd ott?

Mérget fújt a bugra,

nem lesz ugra-bugra.

Nem úsztad meg újra,

vers készült a bugra.

A sevenzord hegyen túl

kellene egy kicsi tool,

mi a reviewk között túr

ki a heti Zord Nagyúr.

Nem tudta a pára:
Hol szeret a cápa?
A válaszra várva,
össze lettek zárva.

Csillának

Nincsen nekem Nissanom,

én az olyat drágállom.

Véget ér a szerda már,

elapad a levélár.

Honda az én kicsikém,

haza visz ma könnyedén.

Véget ér a szerda már,

elapad a levélár.

Mondtam neked rímeket.

Ne láss tőle rémeket!

Véget ér a szerda már,

elapad a levélár.

"Fájdalmat látunk itt, mélységet, ahogy a költő megfogalmazza az érzéseit. A mű szerkezete a visszatérő motívumokkal, magával ragadja az olvasót, ugyanakkor az elmúlást jelentő szavak (véget ér, elapad) egyfajta elengedést is mutatnak. Elengedi a múltat, a fájdalmas emlékeket, a borzalmas gondolatokat, amelyek folyton támadták törékeny és érző lelkét.

Két járművet is megnevez, ezzel szimbolizálja a benne felsokasodott ellentétet, de büszkén vállalja, hogy immáron csak az egyik jármű az övé. De nem jármű ez, hanem az egyszerűség, szegénység, alázat, a nyugodt békesség tárgyi megjelenítése. A másik jármű negatív megemlítése ("én az olyan drágállom") mutatja, hogy milyen büszke élete során vérverítékkel megszerzett értékeire. Nem kell neki a drága, a fényűző, nem kell a csillogás, a pompa. Csak a könnyed légiesség, az egyszerűség és a puritán szavak. A vers szerkezete és nyelvezete is ezt sugallja. Ki volt Anyegin? Ki volt Tatjána? Mintha a szerző szándékosan benne hagyná a gúnyos rímeket, a lenéző szavakat, melyek jelentése messze túlmutat a mondatban rejtett értékén.

Kinyilatkoztatás ez, egy mély hit, szent meggyőződés. Csak többszöri olvasás után jutunk el a katarzishoz, az elapadt levélár monoton ismétlése révén. A szerző ebben a műben is rövid utalást is tesz a túlvilági szörnyetegekre, rémekre, melyek másik verseiben is gyakran előfordulnak."- Leonid Zulu

"Annak örülök, hogy Gergő művész urat megszállta az ihlet megint. Felfedezhettem megint benne a korai munkásságára jellemző vonásokat és a tudatosan szerkesztett rímelhelyezést, ahol helyenként jambikus sorlejtést, máskor négyes-negyedfeles trocheikus versszerkezetet használt, visszanyúlva az ógörög eposzi motívumokhoz. A költő itt allegóriákat használt fel lírai meditációjában, ahol emlékképek segítségével kapcsolódik egymáshoz az objektív és szubjektív idő, vagyis az elmúlás és az örökkévalóság. Tudatosan kerülte az ölelkező rímek használatát, mellyel a korai, confinos időszakra szeretett volna utalni. Én ezt olvastam ki Gergő verséből." - Mahadilok Ayutthaya Phop Noppharat Ratchathani